Halvány lábnyom

    Elmosódottá vált, halvány

    lábnyom csak a múlt,

    mi egykor szelid patak volt,

    mára már megvadult.

    Nézd: jegenyék a szélben,

    mögöttük a világ ködbe vész,

    mond mi az ami bánt,

    ki vigasztal majd, ha félsz?

    Hova visznek az álmok?

    Füledbe mit suttog a szél?

    - a szíved hangosan ver,

    ereidben lüktet a vér.

    Egykor színesnek tűnt minden,

    de mára már megfakult,

    vergődj csak, én nézlek,

    foszló emlék csupán a múlt!