Én és a Messiás - Újratöltve'

   Hittem, e városban, kétszer nem futsz össze ugyanazzal,

   - itt, ha finom is a kávé, olykor megbutítják zaccal -

   de, kitűnt ezer közül is az a lángoló vörös hajszín,

   kezében rózsacsokor - talán, túl volt épp egy randin.

   Irén volt az, a Messiás, és éppen felém nézett,

   szemeimmel rögtön pásztázni kezdtem a vészféket:

   éreztem: nem úszom meg! - jött is, leült mellém,

   tudtam, ha tehetném, az időt most előre tekerném!

   'Látja' - mutatta a csokrot - 'engem szeretnek az emberek'

   -  Attila felém nézett, és a sofőrülésből' nevetett -

   'Megváltom majd magát is, de most még sok a dolgom,

    higgye el, ki hisz bennem, azt én a tenyeremen hordom'..

    Végül rám kacsintott - az a hüllő szerű tekintet -

    ereimben esküszöm, a jeges Jenyiszej keringett!

    Aztán úgy felszívódott, mintha ott sem lett volna,

    ha, ő vált meg -tűnődtem - hátrébb araszolok a sorba!