Derengő

    Ma szőrén ülöm meg a lovat,

    úgy tűnök el a horizonton,

    míg a nap süt és az idő tolat,

    a betűket atomjaira bontom.

    Szelektálok - mint a harkály

    az erdőben a nyüves fákat -

    kidobok minden ócska szavat,

    csak, a szépekből hagyok párat,

    hogyha, majd magamra hagyna

    ez az: 'über alles, írni jó'! - érzés,

    nevessek rá egy üres lapra,

    és ne legyen több önkiégés..

    Szürke eget rajzol az Isten? -

    én szivárványt festek rá máris,

    ma, nem érem be ócska skiccel,

    'ide nekem az oroszlánt is'!