Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Abisszusz
church73• 2018. augusztus 29. 16:58
Olyan üres vagyok mint egy elhagyott villa,
mibe, csak ritkán járnak részeg seggfejek,
út nem vezet hozzá/m/, de emlékszem a hídra,
mi most megcsonkítva, semmi felett lebeg.
Álmaimban, olykor rám nevet egy angyal,
gyűrött szárnyain, ott vannak a sebhelyek,
bár nem hív magához, de nem is marasztal,
elhiteti, sorsomról magam dönthetek.
Néha elveszek az időben és a térben,
aludnom kéne, de éber vagyok megint,
keresem őt, minden hirtelen fénytörésben,
remélve, csak egyszer, majd ő is visszaint.
Rozella2018. augusztus 31. 10:01
"kijózanító", nagyon érdekes, 'látomásos' vers...
church732018. augusztus 31. 07:33
@Kicsikinga: @Törölt tag: @Steel:
Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastatok!
Hálám a szavaitokért!
Steel2018. augusztus 30. 21:19
Megérint...könnyet csal...
Törölt tag2018. augusztus 30. 17:44
Törölt hozzászólás.
Kicsikinga2018. augusztus 30. 10:26
Azt hiszem, hogy idehozom a papírzsebkendőket, mert ma már az első versnél, amit olvastam kisiettek a könnyeim.
Úgy írsz, hogy az nem mindennapi!
church732018. augusztus 30. 08:48
@Zsuzsa0302: Hálám, hogy olvastál Zsuzsa!
church732018. augusztus 30. 08:48
@Mikijozsa: Megtisztelsz! Köszönöm!
church732018. augusztus 30. 08:47
@T.Zia: Köszi Tézi! :)
Zsuzsa03022018. augusztus 30. 06:30
Nagyon szép versedhez gratulálok. Tisztelettel és szeretettel.
Mikijozsa2018. augusztus 29. 18:31
szép lett
T.Zia2018. augusztus 29. 18:23
Rád fér egy kis pihenő, de tényleg :) szép álmokat :)