christiancrown - Varjú Zoltán blogja

christiancrown•  2016. január 16. 17:03

Varjú Zoltán: "Csak egy álom..."

„Csak egy álom…” …képzeletbeli beszélgetés a pokol tornácán a mennyek kapuja előtt… 1.rész

*****

Az Úr szolgája:

Már vártalak bűnös lélek… ismerlek jól, Tőled csak egyet kérdezek: - Mit tudsz felhozni mentségedül, hogyan látod Földi létedet?

Én / EGO:

- Megszülettem, bár nem kértem senkitől az Életet, így akkor még fel sem foghattam, annak mibenlétét… …hogy bűnös vagyok-e? Minden bizonnyal, hiszen már a születésem pillanatában, fájdalmak közt láttam meg a napvilágot… Sok-sok féltő és óvó perceket, órákat okoztam, miközben észre sem vettem mindezt… és azon pillanatokban, csupán néhány apró örömöt tudtam csak adni, azoknak, Akik az életüket is odaadták volna értem… Tudom, ez nagyon kevés cserébe, azokért a pillanatokért. Lassan cseperedtem fel, szerető szavak kísértek Utamon, még él bennem az emlék, valami halvány… régen megfakult, fényképbe zárt… a pillanatot megörökítő foszlány… szórt fényben pompázó, elmosódott alakok képe csupán. De mindez, még bennem él itt van velem, bűneim közt megőriztem és féltve védem… ez minden emlékem… azokból az időkből.. a többi nálatok van.

Az Úr szolgája:

- Jól van bűnös lélek, itt az idő, egy örökkévalóság, van időnk… hát folytasd történeted… Hallgatom!

Én / EGO:

- Azokban az időkben, még élt a remény, hogy valaki olyan serdül belőlem, Akire méltán lehet, olyan jelzőkkel megemlékezni majdan, hogy: EMBER volt. Olyas valaki, akitől kapott a világ… jót és szépeket, tiszta szavakat…. és szeretetet. Akkor még hitték.. és Én magam is hittem ezeket…., de az EMBER esendő… és korántsem tökéletes… csak EMBER. Első lépéseim tétován és bizonytalanul tettem meg… ölelő és szerető karok vártak, kísérték minden léptemet! Azoktól… akiktől kaptam, bár nem kértem az Életet! Első szavaimmal, próbáltam enyhíteni, mindazt a bánatot, melyet betegen a lázas perceimben… hoztam el nekik… míg Ők féltve Őrizték minden lélegzetem apró rezdüléseit.

A Poklok őrizője…a Kibic:

- Tanúsíthatom! …Én mindig Veled voltam…akkor is! Tehát elismered vétkeid? Már várunk, itt „jó Társaságban” leszel!

Az Úr szolgája:

- Neked, most még: Hallgass a neved! Te, lélekkufár, ki mindenkiből és mindenből, csak hasznot lesel! - Folytasd hát, bűnös lélek a történeted…

*****

folyt.köv.

christiancrown•  2016. január 10. 18:36

Varjú Zoltán: Újjászületett 2017. január 10.

Aznap, amikor az ölelő karod, Engem végleg elhagyott

őszintén elmondták és köröttem a levegő is megfagyott

Hat hónap, talán egy év, Nekem mindössze ennyi jutott

az Élet ilyen, adott … szépet, mosolyt és néha bánatot 

 

Vádoltam a sorsom, hogy lehet hozzám ennyire mostoha

kérdeztem: Vajon szól majd értem, egy szerető, halk ima?

Nevettünk sokat, együtt boldogan, mosolyt csalt ajkamra

és elhagytam a könnyeket a szívemnek béke az otthona…

 

Megannyi érzelem s csapongó gondolat, tépte lelkemet

Vajon mit hagytam félbe és mit is tehetnék még értetek

Ne maradjon utánam űr, ha megváltoztatni nem lehet…

sem elszökni, kacagva becsapni e komor sötét végzetet

 

Most itt álltok s ürességgel telve a gyász keserű pohara

Ajkam szóra nyílna…de most mások ajkáról szól az ima

Látod a bennem őrzött s megmaradt emlékeink varázsa

s mindaz mi eddig volt, így válik semmivé egycsapásra

 

még hallom a sóhajod és látom a könnyet a szemedben

ahogy némán ereszkedik velem alá a mélybe a végtelen

Szeretve búcsúzom Tőletek, innen Én végleg elmegyek,

de eközben, valahol felsír.., egy újjászületett kisgyerek…

 

Paks, 2016. január 10.

christiancrown•  2016. január 9. 07:02

Varjú Zoltán: Idekint pajkosan

Amit ma még hiszel
valaki a hátán cipel
Számodra holt teher
Méregpoharat kever
Ami a lábadról lever
mint pajkos siheder
Rohansz a világba
nem vagy itt hiába
Olvasd csak soraim
vacognak fogaim
az ajtó előtt állva
kulcsom a házba
Én idekint kizárva
vágyakozom vissza
a jó meleg szobába

Paks, 2015. október 31.

christiancrown•  2016. január 9. 06:36

Varjú Zoltán: Hazaáruló

Ti, akik nem halljátok Petőfi szavát,
akik nem értitek Kölcsey Himnuszát,
mert számotokra üresen cseng a szó
s nem tudjátok mit jelent az, hogy:
Hazaáruló!
***
Úgy hiszitek Ti nálatok van minden
a pénz, befolyás, mindaz mi hatalom
nem tudjátok még?, ez csak addig tart
míg a Nemzet elveszi,
s köztük Én magam is hagyom!
***
és Te, kinek e tájék túl sokat nem jelent
s Radnótit olvasva, közöny ül az arcodon?
Én miattad ragadtam kezembe a „pennát”
s szívem sebéből véremmel,
most szavakat írok e papírlapon
***
és Mi, akik megértettük Reményik sóhaját
nem felejthetjük soha, minden igaz szavát
s ki kell mondanunk, mi Nékem is végzetem
együtt dobbanjon szívünk és bátran mond:
„Szeretlek mindhalálig Nemzetem”
***
és ha majd eljönnek az éji sötét fellegek
Te még ugyan lehet, de Én már nem leszek
majd izzó szavakkal írom fel a csillagok közé
örök mementóul a jövő nemzedékek felé:
Te Embernek hitvány, ki Magyarnak nem való
hogyan lettél Hontalan gazember: Hazaáruló!
****
Paks, 2015. november 30.

christiancrown•  2016. január 4. 12:04

Eljön még

Varjú Zoltán:
Eljön még

Nincs még egy, oly nemzet
ki a balsorsában ily téveteg
nem figyelt reá az Úr, lássa
tekintetünk benne réveteg

Nincs is erre tán, olyan szó
mi balga sorsunk elmondá,
másokért halni, Ó miért jó?
miközben minket elhagyá!

Fénylőn bevilágítod az Utat
eljöhet még a Mi csillagunk,
elhozá nékünk igazságodat,
miben láthatjuk önmagunk,
és megélhetjük a diadalunk,
amelyet majd az utódainkra,
gondosan megőrizve ráhagyunk!

Paks, 2016. január 4.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom