chillly24 blogja

chillly24•  2009. április 28. 15:24

Szívem sugallata

Nem írok én verset, sem szonettet
sem eklogát vagy epigrammát,
vagy elégiát és szimfóniát,
csak azt mi szívem nyomja,
mindegy hogy milyen formát ölt hát.

Van egy lovagom, egy hódolóm,
egy olyan ember, akire mindig számíthatok,
mert maga a  megtestesült szerelem
öltött magára emberi alakot, hogy
édes páromnak szólíthatom.

Vicces név, de nem bohém életttel párosul.
Én szeretem s ő viszont szeret
s én ezzel már betelek.
Bár szívem telhetetlen
s többet akar, hisz ember
vagyok, gyarló s nyugtalan.

Nem akarok mást csak boldog életet,
szép kis házikót s pár kisgyermeket.
Messze van még ez az idő mert
nem vagyok más csak egy kis nebuló,
aki tágra nyitja csipáit hátha felfedez valamit
de nem látok mást csak nyomort és lelketlenséget,
ez lennék hát én is? Felelj ki olvasod!
Nem tudod? Rendbe, elfogadom.
Hisz én sem tudom a válaszom.

Ó, te társadalom! Miért csinálsz bohócot
belőlem? Miért jó neke, hogy amíg
mindenki jót mulat körülöttem,
addig én senyvedve szomorúan élem
meg ugyanazokat a pillanatokat?
Nem szeretem hogy ilyenné tettél
de örülök hogy ilyenné lettem.
Megígérem neked drága idő;
sosem úszom a halakkal együtt magamtól
úgy, hogy belássam teljesen, hogy
neked van igazad, mert semmi nem úgy
van, ahogy Te gondolod és
sokkal több érték van, mint ahogy mutatod.
Megtalálom az értékeket, ki is csiszolom,
bár sokat szenvedek értük, de ez az én feladatom.

Mint gyöngyhalász a tengeren,
lebukok én is, hátha meglelem azt
amit kerestem.
Találtam már pár szépet, de
nem elégszem meg egy egész életre.
Ha kell úszok lentebbés még mélyebbre
számolva az alsóbb sodrásra; nem számít!
Ez az én sorsom, ez az én feladatom,
ezt teljesíteni fogm, akkor is ha már nem akarom.
Ez vár rám, ez z én világom, mely
tele csalódással és szenvedéssel,
de én ezt mind büszkén vállalom.

Szeged, 2009.04.27. 23:03

chillly24•  2009. április 28. 10:46

Változás

Itt álok a változás aranykapujában,
előttem fényár úszik, míg mögöttem homály honol.
Nem tudom mit csinálhatné, hisz egy embernek
így vagyok jól ahogy vagyok,
de szükségét érzem a változásnak
mellyel talán nem lennék boldogtalan.

Hallok hgalk muzsikát sállatbőgést egyszerre,
hogy e két világ mennyire összezavar engem.
Nem tudom mit csinálhatnék, belépjek vagy
hátranézzek? Mind a kettő ijesztő
mégis biztonságotkeltő.

Ha belépek a fénybe a változás vihara
végigmegy testemen, elfújja a homokot, s csak
azt hagyja meg, mi igaz s tiszta.
Nézem e megfoghatatlan anyagot,
kezem eljátszik vele. Ízlelgetem, kóstolgatom,
és rájövök hogy nekem nem az az életem.

Az én világom homályos, mégis világos.
Világos annak ki megért egem, sötét annak
aki meg csak ismer engem.
Nem változok, tudom, "te makacs öszvér".
De így van szüksége rám a világnak,
hogy így segítsek másoknak.

Szeged,2009.04.28. 7:40

 

chillly24•  2009. április 27. 21:02

Ballagás...

Mindenki csak sürög forog
mindenki izgatott,
várja a nagy eseményt
sehol sem látni rossz kedvű egyént.

Miért vagyok hát boldogtalan?
Szeretem a magányt,de nem azt
amikor az ember haszontalannak
s feleslegesnek érzi magát.

Mindenki vidáman fecserész,
boldogan kiáltja: na, még egy kép?
Összeállnak mosolyognak, s kész a kép.
Megnézik nevetnek,
nahát itt nem is oda figyelek...
Nézelődnek jobbra balra,
mire egy hang szól: kész a vacsora!

Elindul a nép, én velük megyek.
De nem érzek velük egyet.
Nem vagyok a csorda tagja,
nem is leszek soha az.

chillly24•  2009. április 23. 14:31

Az érzéki csalódások

Szememmel úgy érzem látok.
Kezemmel úgy érzem tapintok.
Fülem apró neszeket is meghall.
Orrom mint a jó szakácsé, mindent megérez.
Nyelvem, szám minden ízt megismer.
Szívem, mely repes mint a denevér, ha eljő az est
mert tudatom érzi hogy velem vagy most.
Ilyenkor szemmeml téged látlak,
bár nem tudom hol talállak.
Kezemmel bőröd símogatom,
hogy érezd szívem szívedbe itthon vagyon.
Fülem hallja szaggatott szuszogásod
s néha olyan mintha hasonmásod
nézne engem, mit már minden férfiben látok.
Ott vagy mindben. Az összesben!!
Barna szemek, hova legyek?
Ápolt rövid hajad, mintha zselével állítanád be;
erről is ki jut az eszembe? Te.

Nézem a tükröt. Visszanéz valaki,
de nem tudom hogy ki.
Boldog mosollyal az arcán,
csillogó kék szemek
foltokban meztelen váll,
de nem magát nézi, hanem a hátteret.
Ott suhant egy alak.
Vajon téged láttalak?
Bizony téged, mást senkit,
hisz nem tudok szabadulni tőled.
Nem tudok, nem is akarok, mert én így vagyok boldog.
Boldog vagyok, mert tudom,
hogy nem csak egy nő vagyok neked,
hanem annál sokkal több.
Mint egy múzsa adom az ihletet,
és versek adá adom az ívet.
De én mit kezdjek magammal?
Ihletem alig, szavaim fogyásban
de írok amíg bírom akár hibákkal.
Mert szívem nem nyugodt ha nem csinálom.

Szeged, 2009.04.23. 14:30

chillly24•  2009. április 23. 13:25

Csak szavak...

Csak szavak...

Csak szavak folynak ki tollamból,

pont mint a tavak, amelyekből kis csermely folydogál.
Nincs értelme, csak rímek sora,
nincs tartalma, csak szerelmes szavak.

Minden csupa szabály és felszín,
nem érezni, hogy költő-e ki ír.
Csak egy tinédzser, ki örül hogy nem sír
S szavakba önti azt ahogy él.

Nincs benne értelem, nincs benne logika
Csak üres szavak és csip-csup vágyak.
Szeretnék szárnyat adni a világnak,
de nem látom hol teljesülhet a vágyam.
Szerelem? Szenvedély? Kesergés? Megszűnés?
Nem tudom, de szeretném, s egyszer majd mind bizonyítom.

Marad hát nekem az, mi én magam vagyok,
elkezdeném, de mire kezdem,
már rég befejeztem.
Mi légyen hát mondd! Mit csináljak hát?
Írjak, költsek, s hallassam a lant hangját?
Vagy hunyjam be szemem s fordítsak hátat?
Talán...


Szeged, 2009.04.22. 22:05