chillly24 blogja

Köszönöm e két évet,
s közben minden jót és szépet.
Igaz voltam néha olyan,
hogy az tiszta logikátlan;
de minden óra öröm volt,
melyeket Önnel töltöttem.
Tudom, tudom: sugdolózás,
s néha nevetés ütötte fel fejét,
de volt hogy komoly figyelemmel ültünk,
és vártuk a megvilágosodást.
Ez ilyen törvény, az olyan elv,
de mért ne paprikázhatnánk fel?
Néha egy-egy kotyogás,
mely olyan mint a motyogás,
de csak azért, hogy könnyebb legyen a haladás.
Mindent összevetve, két kezem összetéve rebegem:
Köszönöm e két évet mesterem!
Sajnálom hogy csak izgágaként láthattál,
s a komoly arcomat meg sem láttad már.
Legyen ez a versike egy kedves emlék,
szeretném ha többet érne mint egy drága ajándék,
mert szív küldi szívnek - egy szülőhelyről -
és csak azért mert minden közös pillanat ajándék
/volt/.

(Emelt matek tanáromnak)

Szeged, 2009.05.20. 22:20

Itthon vagyok.
Csendben magányosan ólök az ágyon,
s látom hogy amit szeretnék az csak álom.
Sosem lehet itt boldog családom,
mert ők nem lesznek már mások.

Itthon vagyok.
Csendben s magányosan főzök ebédet,
s tudom hogy más ebben itt nem segíthet.
Sosem fognak nekem segíteni,
mert őket nem érdeklik a te sorsod.

Itthon vagyok.
Csendben s magányosan tengetem napjaimat,
mert tudom hogy sneki nem becsül meg ITT.
Ha megbecsül is nem látni, s ezzel küld a sírba így,
mert ők nem látnak s nem is akarnak belelátni a fejembe,
hogy mi lenne szívem vágya igazán: Itthon vagyok!

Tiszaalpár, 2009.05.16.

Csak Te vagy, ki eszemet ennyire elveszi,
csak Te vagy az, aki ilyen hatást fejt,
hogy mindent - még a rosszat is - szépnek hiszem.
Veled sokkal lesz majd az élet,
remélem ez így lesz ameddig csak élek.
Csak Te vagy az, aki szemem felnyitotta,
s ezért hálás is leszek csak Neked mindörökre.
Csak a Te szerelmed az, mi engem felhevít,
nem szólván a szavakról, miket nekem írsz.
Minden pillanatban olvadok, ha Rád gondolok,
kezed érintése mától már nem csak gondolat.
Örülök, hogy láthatlak s hogy érezlek!
Hall/gat/om fülemben, szívem minden egyes dobbanását,
s közben érzem, hogy egyre közelebb vagy hozzám.
Szerelmed bennem életre keltette vágyaimat,
melyek már egy hónapja csak úgy szárnyalnak.
Mind közül csak egy lebeg a szemem előtt:
Húzz magadhoz gyengéden, ölelj át szorosan,
majd adj egy csókot óvatosan!

Tiszaalpár, 2009.05.06-10.

Mindenki itthon, egyben hát a család,
de mondd ki olvasod: Mi az hogy család?
Netán az ahol boldogság van béke és
szeretet, vagy az ahol nincs megértés
hála sem tisztelet.
Nincs. Itthon se megértés,
se boldogság, olyanok vagyunk, mint a farkasfalkák,
melyekben mindig acsarkodnak, viszálykodnak
csakhogy meglegyen a saját világod!
Nehéz így élni, ha vagy elég lelkiismeretes,
mert te vagy úgy, mint pogányok közti hittérítő.
Mondom magamét, de süket fülekre találok.
Megköveznek s csoda, hogy máglyára nem vetnek.
Tépik egymást szét, mint a vadak,
s az igazságra már rég nem hallgatnak.
Van hogy szép és jó minden,
de sosem volt tündérmese az életem.
Ez van, nem kell szeretni,
de nem lesz már ennél szebb azt hiszem.

Már várom azt a percet,
hogy remegő kezemmel
magamhoz öleljelek,
Már várom azt a pillanatot,
hogy rebegő hangom
köszönhessek neked.
Már várom az,
hogy szívem majd akkorát dobban,
hogy Te is meghallod azt.
Már azt a napot,
ahol szerelemünk végre beteljesedik,
s a sors örökre egymáshoz köt bennünket.