chillly24 blogja

Még is van vigasz,
ismét van remény
ismerlek én téged?
nem, de már tudom ki vagy

Bóbitás éjeken,
ezúttal mosoly virrad
Eltűnt évek átkai
hagyják el napjainkat,
és most van csak, most
s szebb minden holnap

szebb mert van remény
szebb mert van mit remélj
szebb mert rátaláltál a megbecsülésre
szebb mert megtaláltad az értéket!

Becsületem koldusé,
értékem a sivár föld
fényt adtál a sötétnek
ami fájt, ami ölt
és ezért hullna vérem,
ezért minden levegő,
hálám jeléül neked
legyen örök lebegő
álmod, szabadságod
hol bilincsek nincsenek
és máshogyan égnek
a szabad szerelmek

mert szabad levegőn minden más
és a koldus - becsület... mindig áldás
tudni rólad hogy jó ember vagy
érezni hogy himnuszod az igaz szavak...
megérdemled hogy boldog légy
hogy amit érzel az úgy légyen,
ne szenvedj mint máig a létben
s légy boldog s reményteli nékem

Chilly24 és Alex18

Kramszkoj régen odafestett,
belém minden pillantásod
Soha szem így nem igézett
és soha nem szült szép világot

mert pillantásod tükre az
mi elhomályosít engem,
tükröd szép szemével
folyton csak téged kutatlak

Szentpétervár havas utcáin
csak élni akartál, tudom
S most, hogy nézlek,mindig
Csak is rád, ezerszer bámulok

mintha angyal lettél volna
s az égből pottyanva kerültél hozzám
mely mint az éden vala
lelkem mocskától azonnal megtisztítottál


Sohasem angyal, se kitalált Isten
Csak néma bolond, veszett oltár
Sohse váltottam meg senkit én
De te édesem, te megváltottál

mert ez a dolgom hogy megváltsalak
hogy az édes álom helyett felébresszelek
megmutassam az új jobb utadat
amelyen egyszer lassan elindulsz velem

Elindulni út nélkül nehéz,
Álom úton jövök én csak
Nincs az úton se szép se jó
Mert nem vagy itt, mert nem látlak

de ha meglátnád angyal-orcámat
lenne utad? úgy véled?
az út már rég kijelöltetett
csak társ kell hozzá kit örökké szerethetsz

Nem angyal arc, nem glória
Nem édenkert és csókos alma
Minden ami te vagy, aki létezel:
Csak is annak van hatalma,
Nem társ akit szerethetek
nincs is örökké semmi sem
Elmúltam én az első könnyem után
És hogy szeretnek, nem hiszem

de hidd, mert mindig van remény
ez az amit utoljára hagyj el kérlek
mert csak ebben bízhatsz
szeretni szeretnek,
még akkor is ha nem tudod
mert a szeretet a legerősebb kapocs
még ha félős és szerény vagy irigy is
ez az amit senkitől meg nem foszthatunk...


Alex18 és chilly24

Előttem semmi mögöttem csend
mégis tele van minden élettel
nézek körbe s mit látok?
egy zsibvásárt találok...

eddig nem volt, most meg hatalmas
s mindenki itt árulja drága portékáját
ki a lelkét vagy csak zenéjét
van ki elméjét s szellemességét...

én csak csendben ácsorgok
s szétnézni nem merek
mi lesz ha engem is elkap ez a végzet?
inkább állok, és akinek kell kitárulkozok...

Mégis furcsán érzem magam:
nem odaillőnek,
s csak csendben tudomásul veszem magam
szemem lesütve élek...

Hisz bűnös vagyok mert nem ámulok
bűnös vagyok mert nem hízelkedek
hátha olcsóbban kapom a portékát egyenként
vagy akár a személy teljes vagyonát
mi neki meg se kottyaná...

senki nem vesz rólam így tudomást
de nem is kérek színpad-kát
csak egy kis darabot a porból mibe karcolhatok
s ha felesleges vagyok ide eláshattok...

így lesz a zsibvásárból temetés
miről senki tudomást nem kér
elbújnak a másik mögé
s folytatják kitárulkozós életük:
a zsibvásárt...

Az ég dörög
a szél zörög.
Ha élsz pörölj!
s az éj is dörög majd...

Az emberek hamisak
velük együtt én is
az emberek buták
velük együtt én is

csak próbálok okoskodni
a bajokat orvosolni
s nem haladok sehova
csak a szégyen kapujába...

Mondják hogy szép vagyok és okos
de senkit nem érekel az én sorsom...
Önző vagyok már megint:
csak magamról írok regényt...

Írjak talán az átlagról?
ahhoz le kéne szállnom a magasból,
mert sajnálom és szánom az átlagot
kik már alkalmazkodni sem hajlandük.

Inkább távol maradok a sötétben egyedül
csak ne fertőzze meg elmém a divatőrült
felszínes világ mételye a lelkem,
mi az átlag fejében a legerősebb jellem
mi már olya mélyre besüppedt
hogy kivemelni onnan már nem lehet...

legyek önző és magányos?
Egyelőre más utat nem látok:
Az leszek!