chillly24 blogja

Fáradt ködös tekintetű szemek
gondolkodás révedés és értelmetlen kegyek
nincs értelme mégis így van
mért vártál ennyit ha régóta így érzel mint ma...
mégis sajnálom hogy így alakult mert érdekeltél
ma mégis már csak az énekemben él
ami régebben minden nap a szívemhez ért,
nem volt más csak a szíved mi késve ért...
Lehettem volna Neked kies mező tele élettel
lettem inkább az idő miatt egy állott képű idegen,
ki mégis olyan mint a friss tiszta mező
csak a látszat az mi nem különböző,
mert nélküled más lettem mint voltam
és mást kaptam mint te lettél volna...
Maradunk távol egymástól mint eddig egyre
s talán lesz valami egyszerre,
vagy elfelejtjük egymást teljesen
ahogy eddig hittem hogy így érezted amikor beszélsz velem...

Lopott csók, félő - árva szemek
hol lehet a nagy lárma
mit most érzek?

Csakis bennem, a szívemben
nincs máshol ekkora vigalom
mely olyan mint egy lakodalom

Vidám s boldog ember
ki most neked ír szemérmesen
nyugodtan csücsül
és hallgat betegen...

Csendben elvégzi a dolgát,
hallgat engedelmes
ez vagyok én ha beteg leszek...

Szívemben a lárma ilyenkor
van hogy felerősödik
mert sokáig messze kell tartsam magam
attól kit igazán szeretek...

Szerelmem erős s vágyó, forrón égő
minden nap jó lenne egy kis betérő...
De beteg vagyok s most félő
hogy elkapnák annyian... sértő...

Vigyázok rátok
s kik annyira becsültök
köszönöm hogy tartjátok magatok
és megvárjátok hogy nem fertőzök!

Erről álmodsz ezt akarod
s mikor megkapod nem is kívánod

Gyönyör nyugalom érték pezsgés
ki vagy te ha nem ezt keresnéd?

Áhitat megértés szeretet élet
azt hinnéd hogy ennél nincs jobb léted...

Majd megkapod mire vágytál
egy utópista gondolatról álmodtál
s megkapod a torz valóságot
azt mit eddig is szemed látott
csalódsz te is az áldott képben
s em folytatod úgy ahogy megérné
leszel te is torz és tunya
s nem érzed hogy a mennyben ez a menny vala...

Korai reggelen mikor ébren még nem vagy
állandó vendégek kapirgálják a halk falakat
nyögnek - búgnak de nem szólnak
csak ha nappal lesz s az égi lámpa felgyullad

este mikor már nyugovóra tértél
a jelek újra mintha megerősödnék
nyögnek, erőlködnek, kitörni készülnek
mint a holt ki a saját sírjában rekedt

Te mégsem félsz tőlük
mert ismered őket
nem jó barátok
de nincs miért félned
fekve hallgatod nyöszörgésük
mert a fegyvert ellenük tudod hogy hol találod...

Kíváncsi vagy hogy mi ez?
vagy inkább tovább olvasod?
ezek a kis lények
a fában s falban rejtőző gének...

Kései vendég az ablakod alatt
halkan kopogva figyeli alakod
nézi lassan hosszan drága tested
hallgatja a csendes nyugalmas estet

Kései vendég ki mindig korán kel
aki szereti nézni hogy ki hogyan múlik el
óvatosan tapintatosan látja el sebed,
s közben szépen a szarkofágodba helyez...

A kései vendég meg nem bán semmit
kivéve a társa a korán ébredő merész
életerős tiszta Élet
amelyben hirtelen csendül fel az ének...

Korai vendég aki a szobádban csücsül
hajnal hasadtakor a lábadnál ül
figyeli hogy szuszogsz és mocorogsz
visz az életre, míg meg nem hunyászkodsz...

Élsz s örömöd leled mindenben
kéz a kézben szaladsz az Élettel
megrontasz mindent, kicsiket és nagyokat
de az egészet meg nem bánhatod...


Jó barátod az Élet
ismerős vendég a Halál
egyiktől sem félhetsz
mert tudod hogy mi hol vár...

Tápé, 2009.09.08. 08:53