chillly24 zavaros élete

chillly24•  2009. június 4. 09:00

Vége...

Vége a szépnek nem sajnálom, de vége...
Azt sanálom hogy neki fáj hogy vége...
Rossz érzés hogy nem úgy fáj...
Vége mert nem tudtalak úgy szeetni
vége mert nem tudtalak úgy kezelni
minthogy akartam, majd végül
én győztem a magammal folytatott harcban
s most neked fáj,
remélm begyógyul a seb nemsoká...
Kemény dió, nagyon kemény
mert tudod hogy mit vesztettél...
Sajnálom hogy csak ennyit tutdam nyújtani
de hidd el meg akartam próbálni,
hogy új életet kezdjek veled
s általad végre teljes legyek...
Azt mondtad hogy utánam vége
s nem lesz több verselésed:
ezt őszinte sajnálattal hallom,
mert az írás az, ami ott van, de nagyon...
Ennak sajnos vége - mondod
s leteszed a lantod
sajnálom hogy így lett,
de mást nem tehetek...
Sajnálom hogy vége,
de nem itt van az élet vége...
Fejed kapd fel
szemed nyisd fel s lásd az élet
minden mozzanatát
s lásd hogy mit akarsz hát...
Tedd el a szépet emléknek
ő emlékszik majd rád
s néha majd ha emlegetnek
büszkén gondolj vissza rám,
mert büszke voltam rád s szerettelek
de sajnos ez nem vigasztal már...
Most ne bánkódj mert nem érdemes
hidd azt hogy én voltam ki felélesztett
örülj annak hogy életed része lehettem
nem foglak elfelejteni sohasem...
Várok majd rád onnan fentről,
s érteni fogunk mindent egyből,
de most különválnak útjaink
remélem nem fogsz minket itthagyni így...


Újszeged, 2009.06.03.  15:51

chillly24•  2009. május 29. 15:01

Újszeged

Újszeged, te oly csendes, kedves,
mért nem pezsegsz;
mint bátyád az öreg Szeged,
mely néha az ördöggel szövetkezett?

Újszeged, te oly csendes, rendes,
ki sok álmot sejtetsz...
s fivéred az öreg Szeged?
Az álmokat végzi ki helyetted...

Újszeged, te számomra kedves helyiség,
vigyáz az álmomra az éjszaka,
s hozz álmot ágyamba,
mert nem jön az álom, a szépség,
mi most fáradt fejemet elszenderítené,
és nem tudok aludni, csak forgolódva feküdni.

Újszeged! Kérlek vigyázz az emberekre!
Rendes fickók s leányok ezek,
mert csendes, nyugodt helyen hálnak,
vagy netán iskolába járnak,
jól érzik itt magukat,
vigyázz rájuk a fák alatt!

Újszeged te élettel pezsgő,
adj hajnalban órát madárcsicsergésből;
mert kakas helyett rigó lesz a vekker,
ébresszen mindenkit korai énekkel.

Újszeged, te zöld vadon
jobban pezsegsz mint a Beton,
mert fivéred füstben, gázban éldegél,
amíg te kész erdővé növekedtél.

Újszeged, te előrelátó és tapintatos,
látod mi kell a jövőnek, már most.
Kell természet és nyugalom,
hol az ember szabadon
s nyugodtan élheti napjait,
mely lassan elhalványodik...

Újszeged, Te ragyogj tovább békességben
maradj zöld és ékes hangú míg nem...
Míg nem beton leszel mindörökre,
nem lesz több virág és szép fák
majd vége...


Újszeged, 2009.05.29. 00:25

chillly24•  2009. május 29. 14:49

Ima az éjszakához

Édes éjszaka, kérlek bontsd ki édes fátylad,
hulljon ránk e fátyol mint egy mennyei áldozat.
Takard el a szemérmetlent, tüzeld fel a szemérmest,
hagy legyen az éjszaka mindenki legjobb barátja.

Az árva, ki eltévedt gyorsan találjon haza,
kóborolni induló ifjúk sétáját kísérd magad.
Lopd meg a tolvajt, ki fosztogatni van oda,
adj neki mély sötétséget, melyet nem bír már soha.

Vigyázz az alvókra, ereszd rájuk köpenyed,
hagy aludják ki magukat mire neked kell menned.
Adj maroknyi csillagfényt a vízparton sétáló szerelmespárnak,
adj nekik romantikát és egy nagyon szép éjszakát!

Kérek álmot az álmodozók nyitott szemére,
az éjszakai tanulóknak meg nappali fényességet.
Időseknek hűvöset, kisdedeknek lágy meleget,
mindenkinek azt amit szeret.

Légy hozzám hű, drága éjszaka,
légy jó barátom s én naggyá teszlek majd.
Szeretnél inkább csendet s szép álmokat?
Rendben van, megadom! Álmodj
s én vigyázok az álmodra, a fátyladra,
csak hogy végre Te is kipihend magad... Álmodj ma!

Jön utána nővéred a csalafinta Nap,
ki fátylad szövetét szálanként szedi szét,
majd hajnali énekeket harsogva ébreszti
a vak emberek csodálatos éjjelét.   Ámen...

chillly24•  2009. május 29. 14:39

Szemezés /egy képzelet játéka/

Képzeld el, hogy fiú vagy vagy lány,
hogy az ellenkező nemből vagy már.
Hajad színe szőke, fekete, barna, vörös,
jóképű vagy, csinos; van miért örülnöd.
Képzeletben én fiú lettem,
mert ez az ellenkező nemem,
s elképzelem ahogy ülök a trolin,
és egy szép szempár figyel rám megint.
Sötétbarna szemeim visszatévednek a lányra,
ki tiszta tekintetét bátran emeli rám ma.
Tegnap nem láttam, de tegnapelőtt igen,
a tegnapi napom csupa idegen...
De ma újra látom e zöld szépséget
melyre nem találok semmilyen rímképet.
Világító zöldek, akáclevél, platánlevél színűek,
de látod benne puha pázsit és fényő zöldjét is.
Lassan szállnom kell, megnyomom a ZÖLD gombot
csak még egyszer visszafordulok.
Ő rámmosolyog majd rámnevet,
nem csak én vagyok zavarban úgy lehet.
Gyémántkacaját nem fújja el a menetszél,
még akkor sem ha mérföldekről kél
 nevetésének csengettyűje, a drága hangszálainak impulzuskeltője.
Majd holnap újra látjuk egymást, újra játszuk a napot,
minden reggel várom e tökéletlen pillanatot.


Újszeged, 2009.05.29. 01:00

chillly24•  2009. május 29. 14:30

Vers egy szemétgalacsin kidobásáról

Vers egy szemétgalacsin kidobásáról
(a vicc verset öltött)

Alszok a szobában a kollégiumban,
majd felébredek pár halk kopogásra.
Igen! - mondom - Gyere be!
s a rejtélyes idegen ismerőssé válik.
Mert barátnőmnek írom e verset
s szoba társaimnak:
Horváth Nikinek, Komjáti Áginak,
Erdélyi Andinak és Nagy Andreának.
Ez volt a bevezető lássuk hát a művet:



Fújom az orrom, közben írok a padon
elrontom a lapon az írásom,
majd megtelik a motyóval a keszkenőm.
Van már két szemetem, hogy is dobhatnám ki?
Áhh, tudom már: Célba veszem a kukát!
Kezeimmel a két tárgyat egybe gyúrom,
majd lassan a kukára koncentrálok.
Ujjaim szelíden fogják a pillanatnyi labdámat,
hogy a kosárra dobásom legyen majd hibátlan.
Karom lassan hátra lendül majd előre,
de ez még a próba, hogy nyerő e.
Erősebben koncentrálok eldobom a kuka felé
a szemét szele az, mi elgörbítheti a röppálya ívét.
A golyó csak repül és repül, suhog mint egy madár
ha felszáll a tópartról és annyit sem mond hogy: Háp.
Ha szerencsém van beleesik, ha nem hát elszáll,
de én legalább megpróbáltam, ezért nem kár.
Mire vége a versnek megtudod mi lesz:
hoppá, csont nélkül pont bele, ez igen!

Újszeged, 2009.05.29. 01:10

 

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom