Zsibvásár az életünk

Előttem semmi mögöttem csend
mégis tele van minden élettel
nézek körbe s mit látok?
egy zsibvásárt találok...

eddig nem volt, most meg hatalmas
s mindenki itt árulja drága portékáját
ki a lelkét vagy csak zenéjét
van ki elméjét s szellemességét...

én csak csendben ácsorgok
s szétnézni nem merek
mi lesz ha engem is elkap ez a végzet?
inkább állok, és akinek kell kitárulkozok...

Mégis furcsán érzem magam:
nem odaillőnek,
s csak csendben tudomásul veszem magam
szemem lesütve élek...

Hisz bűnös vagyok mert nem ámulok
bűnös vagyok mert nem hízelkedek
hátha olcsóbban kapom a portékát egyenként
vagy akár a személy teljes vagyonát
mi neki meg se kottyaná...

senki nem vesz rólam így tudomást
de nem is kérek színpad-kát
csak egy kis darabot a porból mibe karcolhatok
s ha felesleges vagyok ide eláshattok...

így lesz a zsibvásárból temetés
miről senki tudomást nem kér
elbújnak a másik mögé
s folytatják kitárulkozós életük:
a zsibvásárt...