Vége...

Vége a szépnek nem sajnálom, de vége...
Azt sanálom hogy neki fáj hogy vége...
Rossz érzés hogy nem úgy fáj...
Vége mert nem tudtalak úgy szeetni
vége mert nem tudtalak úgy kezelni
minthogy akartam, majd végül
én győztem a magammal folytatott harcban
s most neked fáj,
remélm begyógyul a seb nemsoká...
Kemény dió, nagyon kemény
mert tudod hogy mit vesztettél...
Sajnálom hogy csak ennyit tutdam nyújtani
de hidd el meg akartam próbálni,
hogy új életet kezdjek veled
s általad végre teljes legyek...
Azt mondtad hogy utánam vége
s nem lesz több verselésed:
ezt őszinte sajnálattal hallom,
mert az írás az, ami ott van, de nagyon...
Ennak sajnos vége - mondod
s leteszed a lantod
sajnálom hogy így lett,
de mást nem tehetek...
Sajnálom hogy vége,
de nem itt van az élet vége...
Fejed kapd fel
szemed nyisd fel s lásd az élet
minden mozzanatát
s lásd hogy mit akarsz hát...
Tedd el a szépet emléknek
ő emlékszik majd rád
s néha majd ha emlegetnek
büszkén gondolj vissza rám,
mert büszke voltam rád s szerettelek
de sajnos ez nem vigasztal már...
Most ne bánkódj mert nem érdemes
hidd azt hogy én voltam ki felélesztett
örülj annak hogy életed része lehettem
nem foglak elfelejteni sohasem...
Várok majd rád onnan fentről,
s érteni fogunk mindent egyből,
de most különválnak útjaink
remélem nem fogsz minket itthagyni így...


Újszeged, 2009.06.03.  15:51