Várom

Az élet egy nagy cselszövés, ármány, 

Látszólagos felnövés, járvány, 

Hogy senki nem akar igazán felnőtté válni, 

Csak várni, várni s nem látni. 

Van akinek vigaszság, bolondság, 

Van akinek jutalom, s pimaszság, 

Van akinek a szíve is meghasad,

S van aki csak figyel, kutat fű alatt. 

Nem tudni mikor érünk meg igazán, 

Nem tudni lehet-e szeretni azonnal, 

Elkapni egy pillanatot ami belénk vág, 

Mi is az igazi örök szeretet-vágy?

Félek, hogy kevés vagyok, 

Hogy akinek fontos vagyok, 

Csak egy állomás, 

Egy útszéli megálló leszek, 

S robognak tovább. 

Célom van, csinálok. 

Utam van, ki jár ott? 

Senki, csak egymagam vagyok ily úttörő, 

Vajon lesz aki követ, s támogat? 

Megyek utamon, sétálok, 

Várom hogy karoddal átfond derekam, 

Fülembe súgd, csak engem kerestél, 

Én vagyok az, kit lelked mélyébe fogadtál. 

Álom váram magas a lelkemben, 

Én vagyok a romantikus királynője, 

Várom drága hercegem a rózsáknál, 

Megitatom lovát, amint megérkezik, 

S oltom szerelmes szomját őszinte szívemmel.