Varjúdal

chillly24•  2021. február 20. 09:21  •  olvasva: 52

A bizonytalan a biztos,

Nem merek hinni már,

Károgja a varjúmadár. 


Olyan világot élünk, 

Ahol csak remélünk, 

S a szemünk illúziót lát. 


Röppenj el te csúf madár,

Tessék itt egy szájkosár, 

Lelkemre szavad nem hat. 


Társadalmi igénnyé nőtt vágyunk,

Hontalanná nőtt álmunk, 

Szívünk már nem száll. 


Kezünk vakon használ, 

Zárt karokba kapaszkodánk, 

S nem ijeszt el a vétó. 


Micsoda renyhe szomorúság,

A szívem az elfeledett szépségért fáj,

A társadalom fáj,

A társadalom magány...

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

chillly242021. február 21. 23:57

@pepo: igen.. Ez nekem is kedvenc részem. :)

pepo2021. február 21. 12:44

Kezünk vakon használ,

Zárt karokba kapaszkodánk,

S nem ijeszt el a vétó.

chillly242021. február 20. 10:10

@skary: bééé :)

chillly242021. február 20. 10:10

@okeanus: pedig pont azt kellene igazán értékelni!

skary2021. február 20. 10:02

ááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá

okeanus2021. február 20. 09:39

azért csak pótcselekvés, az igazi az emberi kapcsolatok, ami egyre kevesebb...

chillly242021. február 20. 09:35

@okeanus: mindig gyógyít :)

okeanus2021. február 20. 09:34

hiába károg a varjú madár
a mi lelkünk üde, csapodár
a szépség mindig is volt
és lesz, csak mindig más,
nincs itt eredendő bűn
nincs itt hibás,
a magány; restség,
a magány; lustaság,
önsajnálat a sírás
gyógyít az írás...

chillly242021. február 20. 09:26

@Gaffer: az ám.. :)

Gaffer2021. február 20. 09:25

Kár... :-)

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom