Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Varjúdal
chillly24• 2021. február 20. 09:21 • olvasva: 194
A bizonytalan a biztos,
Nem merek hinni már,
Károgja a varjúmadár.
Olyan világot élünk,
Ahol csak remélünk,
S a szemünk illúziót lát.
Röppenj el te csúf madár,
Tessék itt egy szájkosár,
Lelkemre szavad nem hat.
Társadalmi igénnyé nőtt vágyunk,
Hontalanná nőtt álmunk,
Szívünk már nem száll.
Kezünk vakon használ,
Zárt karokba kapaszkodánk,
S nem ijeszt el a vétó.
Micsoda renyhe szomorúság,
A szívem az elfeledett szépségért fáj,
A társadalom fáj,
A társadalom magány...
chillly242021. február 21. 23:57
@pepo: igen.. Ez nekem is kedvenc részem. :)
pepo2021. február 21. 12:44
Kezünk vakon használ,
Zárt karokba kapaszkodánk,
S nem ijeszt el a vétó.
chillly242021. február 20. 10:10
@skary: bééé :)
chillly242021. február 20. 10:10
@okeanus: pedig pont azt kellene igazán értékelni!
skary2021. február 20. 10:02
ááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá
okeanus2021. február 20. 09:39
azért csak pótcselekvés, az igazi az emberi kapcsolatok, ami egyre kevesebb...
chillly242021. február 20. 09:35
@okeanus: mindig gyógyít :)
okeanus2021. február 20. 09:34
hiába károg a varjú madár
a mi lelkünk üde, csapodár
a szépség mindig is volt
és lesz, csak mindig más,
nincs itt eredendő bűn
nincs itt hibás,
a magány; restség,
a magány; lustaság,
önsajnálat a sírás
gyógyít az írás...
chillly242021. február 20. 09:26
@Törölt tag: az ám.. :)
Törölt tag2021. február 20. 09:25
Törölt hozzászólás.