Vallomás

Könnyű illúzióként jöttél,
mit sem törődve hogy mennyire féltél,
s majd hirtelen valóvá váltál,
örökül szívedhez láncoltál.

Nem kell más,
nem kell ígéret,
nem kell szép szó,
csak a szeretetteljes tett.

Mindent megadsz,
mindent élvezek,
lelkemben csak Te vagy
megnyugvást okoztál bennem..

Nem elég hogy a szívem szerelmes,
s az hogy a tudatom is téged keres,
a lelkem is lelkeden csüng,
Te vagy a szem, s együtt a fürt.

S bánatos hosszú napokon, 
mikor dolgozni mész,
korán kel a hajnal
és soká a roboti vég.

Mégis, minden percben te vagy bennem
minden nappal te kellesz nekem,
minden éjjel veled fekszem
s így van jól, boldoggá teszed mindenem.