újra összetört

Újra összetörték a szívemNincs már mit palástolnom,

Eltörött a maradék remény,

Mi a szerelem sugarából nőtt ki mèg.

Marad a megszokás,

A mindennapos gyász,

A hangtalan eltűrt fájdalom,

Amit kár már kimondanom..

Nem akarom feladni,

Én soha!

Nem akarom feledni,

Én soha..

De ha nem akarod érteni 

Az idő múlását,

Ha nem érted

Percei suttogását,

Ha nem látod hogy csakis nekünk dolgozik,

Akkor nincs mást mondanom.

Eltelik majd két év,

Te már rég továbbléptél,

Én majd maradok, 

Egyedül valahogy a lábamon.

Bírom én, hisz erős vagyok,

Vagy legalább tartom a látszatot,

S te majd egyszer vidáman rám köszönsz,

S én hang nélkül csak állok, állok némán.

Továbbléptél..?

Képes vagy rá? 

Tedd meg helyettem,

Nekem nagyon fáj!

Nem akarom, nem megy,

De ha ezt akarod, megértem.

Félek attól a perctől, 

Remegek mint a kocsonya,

Ilyen félelmem talán nem is volt soha..

Mindig akartam hogy felejtsenek,

De téged nem akarom hogy elveszítselek.

Összetört a szívem, összetört újra,

Félek való lesz minden, s nem gondolsz már rám soha.