Tisztaság

Élj a mának, kész fertő;
hosszú távon minden kifizetődő.
Élvezd a pillanatot,
de ne felejtsd el a holnapot!

Maradj magad, de add is át magad..
ésszel nem követhető.
Anyagi felhasználó légy,
érezd a megfoghatót,
ezt búgja minden,
ezt üvölti minden.

Fájnak a felszín stiklijei,
fáj hogy látom a világot megöregedni,
nincs fiatalság, nincs már alkotás,
nincs játék öröme
minden csak az önzés csak a bujaság.

Kegyetlen egyedül lenni a sötétben,
félek részt venni lelketlen,
hisz mindenem a lelkem,
nem hagyhatom otthon csendben.

Örömöm a holnap újdonsága,
boldogságom a nevetés világa,
a remény az egyetlen hitem,
a naivitás a kegyetlen végzetem.

Élek minden egyes eszményi képnek,
egy egy kacsintásnak, érintésnek,
pár szép fényreklámnak,
a szívembe zárt csodának.

S hiszem-e hogy minden jobb lesz idővel?
igen, de tudom hogy nem így lesz,
tudom hogy minden csak tapasztaltabb
és árnyaltabb lesz,
látom majd a paletta egész világát,
s csendben és szomorúan vágyom a gyermeki tisztaságot,
minek esélyét már most is alig látom.

Csoda ide, szomorúság oda
továbbra is hiszem hogy jobb lehet,
a lehetőség adott, nyújtom a kezem
kíváncsi vagyok hogy milyen behatás éri majd a lelkem.