Télies

Olvasom szavaid,

Látom betűid, 

Mik cirkalmasan szépek, 

Elképzelve a leggyönyörűbbek. 

Keresem szemünk találkozását, 

S kéz a kézben villanást, 

Nem lelem,

Derékbatöröd a kedvem. 

Cseppnyi középszerű kedvem elillan, 

Lelkembe verseid virágot tipornak, 

Mik neked nyíltak hajdanán, 

Üvegszilánkokon csillog a vágy. 

De kezeim töretlenül mozognak, 

Megadják hitét a bánatnak, 

S tél költözik szemembe, 

Zúzmarába fagyasztom szívem. 

Télkirálynőként hajnalokat csókolok fagyba, 

S én leszek ablakodon a jégvirág minta, 

Szúrósat kapsz, mint a rózsa, 

Mi illatos, a tövisek harapnak. 

Jégkék szemem majd fellegeket mozdít, 

Havat küldök rád, mi ordít, 

S betemeti hegyek láncát, 

Ősi csendet borítok reád. 

Te téli gyönyör, 

Vad mulandó, 

Bár lehetnék királnyőd, 

Én kis halandó..