Tél szavak a ködbe...

Fáradt fehér ködbe bújt a fáj,
szerelmes szívem a zúzmarától fáj
amikor még nem fagy halva
de a tél nagyon kóstolgatja
ha engem magamra hagyva
nézel idegenül messze
hogy a szívem is belerepedne...

Hó leple alatt bújnék veled
a vadregényes tájon bujáskodnék neked
majs szerényen és óvatosan megsimogatnálak
hogy a hátaddal beleborzongnál
s újra hinnél bennem
mint a távolságunk előtt, Kedvesem...

Vagy maradsz a hideg téli ősznek?
...nem... érzem hogy végysz a télre
s az új tavaszunkra
de addig egyedül leszek, nélküled...
Csend és nyugalom szakad rám
mert én vagyok az, aki vár
ahogy eddig is, de nem bánom...

Mert tudom hogy te is vágysz engem távol
várj rám te is, légy bátor
légy szerelmes tovább is, mától
maradj nekem az egyetlenem
hogy tartsd a lelket bennem /Szerelmem/...