Távol

Jól áll nekem a távolság,

Szebbnek, jobbnak, tökéletesnek látszom. 

Megleptél a zavaroddal, 

bár nem csak játszom veled,

Mégsem fáj. 

Vajon én romlottam el? 

Fájnia kellene? 

Vagy túl értelmes vagyok? 

Gondolkodom, helyetted is,

Tudom, te is ezt teszed, 

Kellek vagy mégsem? 

Elhiszed, hogy hús vér vagyok? 

Lehet csak látnod kell, 

S lebilincsellek,

Vagy sosem. 

Ez a jó az egészben, 

Semmi sem biztos a távolságban.