Tavaszi napfény

Életet ont,

Csókot lehel orcámra, 

Félve ébreszt hajnalonta,

S jókedvet önt ablakomra.

Színjátéka kedves és szép, 

Elbújik mellette a szivárvány ég,

Lopok belőle arcomon, 

Úrrá leszek lassan magamon.

Felhők fölé törve, 

Már te uralkodsz, 

Futózáporok szórják

Cseppnyi bánatod.

S mikor újra előbújsz, 

Nyalábok versengnek az aszfalton, 

Még a sebesvonat sem ér utol, 

S tovalibbensz a tájakon. 

Oly szép tánc ez, 

Árny és fény játéka, 

Megbabonáz ha láthatom, 

S csodával tölti fel szívem. 

S te csak keringsz, keringsz, 

Sütöd fejünk tetejét, 

Belőled sosem elég! 

Miattad nyílnak a hóvirágok ki, 

S a mesés illatú jácintfi, 

Hozod már a tavasz illatát, 

S magamba szívom szíved finom dallamát!