Tavasz van

Most minden olyan zsenge,

Üde, mint a harmat, 

Elhiszem, hogy szeretsz,

Ott messze magadban. 

Küldetésed komoly,

Szemeid vadak, 

Kérésed konok,

S a szíved is akar! 

Tavasz van nemhiába,

Minden megindul,

Önzetlen a szeretet 

S holnapig magára ölel.

Ki tudja meddig tart még,

Ez a keringő veled? 

Most locsolom még

Muskátlijaimat az erkélyen.

Vizet kap, mint tüzed szíveden, 

Szavaim csendes füstté hűtenek, 

Hidegzuhanyként érő vad vizem, 

Mi csitítva oltja vágyadat. 

Akartalak, s kellettél is,

Most is eszembe jutsz még, 

Hisz te vagy Adonisz,

Jajj van nekem rég..

Míg csodállak még,

Eltelik a napom rég,

Képzeletedben járkálok, 

S közben szívedért kiáltok.