Szíved sötétjétől

Érzem egód bűzét:

A csalfa árnyékodon,

Hisz egy árny nem tudhatja,

Minek is tükrözi le képét,

Csak ringatja magát öntudatlan bilincsben,

S közben szúrja szívem tőrrel szakadatlan.

Ha tehetné az árny, 

Már ő is elhagyna,

Nem kapcsolat az,

Mit te annak tálalsz -

Csak gőg és kényelem életed,

Mit áldozati szerepbe teszel.

Nem vagy könnyű nekem,

Sosem voltál igazán,

De most mutattad meg igazán

A traumák mögötti orcád,

Mik önzőn csak magadnak akarnak mindent,

Egy lélek se marad meg egy szinten veled.

Sajnálom hogy ennyire vak vagy,

S akaratlan,

Érzékeid erősek, 

de rossz felé gondolsz mindent,

Már az árnyékod is fél tőled csendben,

Mert tudja, hogy tőled kell félni:

Szíved sötétjétől.