Sötétben tartasz..

Leslek, figyellek,

Pilláim rebegnek, 

Lopva rád nézek, 

Félek, nehogy visszapillants. 

Kezem nyújtom, 

Nem merem, visszahúzom. 

Észre se veszed, 

Hogy magammal küszködök. 

Lelkem magamhoz ölel téged, 

De a szám már szó nélkül áll,

Levegőt veszek, kifúj, 

Sóhajom a sötétbe mered lám.. 

Nem tudom mi tévő legyek, 

Ha te sem mondasz eleget, 

Mi indítaná el a történetszálat,

Mivel csöppennék bele a valóságba?

Áll a világ, fecsérlem a szép szavakat, 

Hallgatom a csended, nézem a falakat, 

Mozdulatlan, ugyanolyan, kedvetlen, egyszínű, 

Mint a sivár lelkem, nélküled.

Be vagyok öltözve, rabnak,

Csíkos ruha, rám van szabva, 

Némaságoddal a sötétben tartasz.