Sosem feledem

kitettem lelkemet
tükrös kirakatba,
felejtettem sokat
de több a lelkiismeret
s még több az elszenvedett
elfeledett becsület.

Tükrömbe néztek,
vakok vagytok:
csak magad,
csak magad láthatod.

De néha megrepesztem:
pár személy bepillanthat lelkem
legmélyebb zugába,
kihasználja jómat
s érzékeny valómat.

Kedvem apad
lelkem fáradt
s még jól ki is használnak.
Tisztelet nincs
a kegyelem nem jár
feketében jön értem a halál.

Szárnyam bilincsben
eszem kiforgatva
így van a mának holnapja!
S megéri-e?
Van-e miért küzdeni?
úgyis csak mocsokban fogok fürdeni...

nincs kérdés
nincs bocsánat 
nincs féltés
nem kell az alázat!

Inkább nem bízom
inkább nem kérek barátot
inkább maradok egyedül
csak ne halljam:
"ki bántott?"

Oly felesleges
oly könyörtelen
oly nevetséges
oly mindegy
s annyira felejthető
egy ember!
nem feledem,
nem feledem...
Sosem.