Semmi nem állhat közénk...!

Lábamon olvadt vasként folynak szavai,
miket irigyen bele nem nyugvón írt:
összetörtem egy újabb szívet,
miközben te az enyémen tapostál...

Tőled tanultam a mesterséget
a szívek meglopását
mi olyannyira sikerült
hogy téged is megloptalak, lám...

A diák túlnőtt a mesterén
mégis, megelégszem veled
mert te voltál az első kihívás,
mind közül a legnagyobb lélekvívás...

Örülök hogy Te nyertél,
nyerj bennem még!
Csak vesd belém hited s meglásd:
semmi nem állhat közénk immár!