Rögtönzés neki...

Már biztos elfelejtettél,
s nem is vársz már
lehet hogy nem is olvasol
nem is gondolsz rám...
én mégis titkon remélve reménykedek
ahogy az enyhe télben a hóvirág
lassan emeli fel a karját
majd a fejét és a szemét
s reménnyel tölt meg mindenkit
aki csak elmegy mellette,
neked azt mondom ne csak menj
tépj le és akarj látni
mert nincs más vágyam,
csak a te vázádban állni
örökkön... csak rád várni...
elhervadva és romlottan is
csak állni... várni... szeretni...