Remegő képzelgés

könnyek marják lelkem alját
remegés fut át minden gondolatomnál
mikor félve hajoltam közel hozzád,
megérintetted combom
s kiült arcomra a ragyogás.

szemed elnézem, pillantásom kavarog
hol ide, hol oda a fejem kapkodom
levegőt is csak olyankor kapok
ha eszembe jut miközben rajtad álmélkodom

de minél közelebb vagyok annál inkább fogoly
szavam köt engem s te vagy az okom
hogy nem lehetek olyan boldog
mint mikor nélküled voltam egykoron

veled vagy nélküled üres szavak csupán
tested testem mellett fekszik a párnán
s képzeletben sokszor és sokszor átéljük e képet
együtt vagyunk, soha boldogabban nem éltem..!