Rázd le a béklyót!

Semmibe meredni,

Félni a holnaptól, 

Sajog a szívem, 

Nem volt elég idő.. 

Sosincs elég idő, 

Csak szabadulni vágyunk, 

Azt hisszük:

Mi vagyunk a legokosabbak a világon. 

Béklyónak fogjuk fel,

Amit köteléknek hívunk, 

Eltépjük azt, 

Mit károsnak vélünk.

Az idő gyógyítását várjuk, 

De mi vagyunk a méreg, 

Kik rosszul fogjuk fel akkor:

Amikor a jót béklyónak érzed.

Fordítsunk a logikán, 

Rázzuk le a rozsdás festéket, 

S élvezzük a közös pillanatot, 

Mert elszáll, és üresség marad ott.

Forgolódom, sehogy sem jó, 

Rángat a vonat,

De én még álmodom. 

Egy új világot lát a szemem, 

Mi átformálja az életem. 

Nee, ne fordíts nekem hátat, 

Nekem te vagy az, 

Ki mosoly csal a számra!