Pontok

chillly24•  2020. szeptember 12. 11:44  •  olvasva: 177

Színes pontok tömkelege,

Színük páronként más és más, 

Van akik együtt, 

Van akik külön haladnak tovább. 


Milliárdnyi foltok bolygót mintázva,

Egyedi, különálló, primitív, bonyolult

Lelkek mintázata,

Ki így, ki úgy, 

Félve csillog vagy bújik el színe mögött.


Mi a színed? Mutasd!

De ahhoz ki kell nyitnom lelked, 

Engeded? 

Van akinek már ez fáj.


Van aki már a közeledést is formálja, 

Hozzá akar láncolni, még ha oda se illek, 

S nyilvánvaló a különbözet..


Van aki annyira tunya, 

Hogy lelkén átsétálva se látja cselekedeteid, 

Csak vár a szürke pontjára, 

Ki lehet már elment mellette.. 


Mi az én színem? 

Változik? Mint a szemem? 

Lelkem elsétál erre, majd megpihen, 

Keres kutat, figyel s miért? 

Mert lát valami hasonlófélét. 


Bár ő tudja biztosan mit akar, 

Szépen csillog, mint a víz mi mellett éldegél, 

Honnan lehet tudni, kinek ki a pontos színe? 

Mi miatt állunk meg mindörökre? 


Ez mind csak csupán ösztön? 

Vagy egyszerű biológia? 

Egy bigott hiedelem, mi gúzsba köt?

Aztán a jelen majd szétválaszt, s tönkretesz? 

Vajon hogy képesek egymást csillogva tartani 

a páros kis színek? 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Törölt tag2020. szeptember 12. 15:47

Törölt hozzászólás.

skary2020. szeptember 12. 14:38

a jelen... pillanat...a múlt tesz valahol tönkre...nézd meg akinek sok a múltja az öreg :)

negyvenkilenc2020. szeptember 12. 13:27

Mennyi kérdés! Ki tudja színről színre a választ? :) Számít a szín, de a szaturáció és a brillancia legalább ennyire, vagy hívjuk inkább kisugárzásnak és belső gazdagságnak. Elgondolkodtató, remek vers, gratulálok!