Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Pillanatok
chillly24 2018. szeptember 25. 09:07
Egyszer csak megállt az idő,
megpillantottalak.
Nem, nem a tested..
egy-egy szófordulatban
megcsillant a lelked.
Nem gondoltam hogy ily érzö,
mennyire megértő és vérző..
Félőn óvó, óvatosan lopakodó.
Azóta áll az idő.
A pillanatok azóta belém marnak,
mint kígyók, suttogják belém mérgüket,
sziszegve bújnak hozzám s nézik
mit mire reagálva, kereslek-e.
Figyelem a kígyóinkat,
nem mérgesek, szeretetet csepegtetnek,
törődést és figyelmet,
mit a pillanataink nagy részében adnak.
Élvezem a suttogásaikat,
mint a nap fényét az őszi déli órákban,
megmelengetnek, lábra kapok,
mosolyra fakaszt majd újra dalolok.
S miért élem e szokatlan pillanatokat?
Mert hasonló lélek adja,
ki önzetlen mégis szenved,
vidám burokkal érzi át a csendet,
s megérti az apró kis lelkem..