Őszi lelkem

Itt van az ősz,

Megállíthatatlan, 

Színes levelekbe fojtom szívem, 

Mi nélküled céltalanná vált..

Álmom hűvös, 

Ébredésem ködös, 

Tejfehér fátyol a lelkemen

Óhatatlanul vár.

Kezem, kezed nélkül repedez, 

Száraz mint a nap sugara,

Bágyadtan fénylik, 

Majd eltűnik a felhők alatt. 

Itt van az ősz, 

Visszavonhatatlanul, 

Vörös már az ég,

Mint vérző lelkem. 

Lehulló leveled lelkembe érvén

Szomjat olt, 

Kevés az elhaláshoz, 

S az életboldogsághoz. 

Itt van az ősz, 

Nálam kopogtat, 

Szellőd épp előttem elsuhan, 

Vágyom lágy érintésedre,

És hogy elűzd métely ködöm belőlem..