Őszi gondolatok

A Föld csak dobja,

Szórja színes szirmait, 

Az őszülő leveleit,

S kihűl estére. 

Fagyom enged,

S ha melléd bújok,

Jégcsapjaim csilingelve olvadnak, 

Tüzedtől darabokra hullok.

Messze még a kék ég, 

Felhőink köröznek, 

Kormányod nem engeded,

Csak te vezethetsz. 

Egyszer majd megtanulod,

Az ember mindig érez, 

Akkor is, ha azt hiszed kinőtted.

Nincs olyan, hogy nincs tovább,

A lábad cipel előre, 

Még akkor is ha azt hiszed,

Hogy nincs irány semerre.

Egy esély, kettő, ha szereted sok száz,

Nem tudni ki az igazi, aki örökké vár,

S hogy létezik, vagy nem is valóság?

Hitetlen vagyok már.

Csak megyek, s nézem felleged,

Az ősz szép színeket ád, 

Cinkék kísérik utam, meg néhány bogár.

Itt van már az ősz,

A csontjaimban érzem, 

Nem hiába fázom át,

Ha elkerül a melegséged.