Nosztalgikus estem

Gondolataim csak cikáznak,

Ugrálnak mindent feledve, 

Most még tudom! 

Várj, nézd csak! 

Elfelejtettem. 

Színek, ellentétek, ízek, illatok hada

Mind mind meghat, átjár, 

Letaglóznak és már lépek is tova, 

Előre a saját buborékomba. 

Ez megvéd, tudom, 

Vidornak mutatom, 

De annyi minden rejlik benne, 

Ezt felsorolni sem lehetne.

Maradok távol más zajától, 

Nosztalgikus estet rendezek magamnak, 

Nehogy megtaláljanak az ármányok. 

Szeretem a régit, a mostot, sőt a jövőt, 

Bár nem tudom mit hoz még. 

Nem félek csak várom, 

Vágyom az örök fiatalságom.

Állandó társam, de ezt elrejtem, 

Nem kell hogy célpontként a fejem felett lebegjen, 

Kívülről pont elég amit mutatok, 

Úgyse engedem hogy támadjatok! 

Félénk világom hétköznapokat csodál, 

Megbecsüli a reményt, mit az úton talál, 

Figyel az apróságokra, kiengedem ha fáj, 

S szem előtt tartom minden hibám.