Nézlek..

Csak nézlek.. 
ahogy alszol,
ahogy ott lehetek melletted,
ahogy éled a kis életed mellettem:
feltöltesz szerelemmel.

Egyszerű vagy, mégis hihetetlen,
tudom, nem hiszed el, 
de nagyon különleges vagy a szememben.

Nyitogatod dinka szárnyaid,
jókat derülök,
boldog vagyok hogy mersz önmagad lenni,
s a faarcodat levedleni.

Őszinte vagy, ha kell közlékeny,
ám felesleges szóval nem fárasztasz,
na de én:
van hogy csacsogok, csacsogok melletted.

Talán ezért is passzolunk,
én beszélek, te figyelsz,
én nézlek, te élvezed figyelmem,
s magunkkal őszintén boldoggá tesszük egymást.

Képzeletben most is nézlek,
látom félmosolyodat a szádon,
vágyam boldogsággá simul arcomon,
tudom, nem vagy tökéletes, én se,
de boldoggá teszel engem,
ez a lényeg.

Boldog sóhaj távozik szívemből,
bár ma este veled alhatnék,
hogy álmodban magadhoz húzz,
aztán nálam keresd a párnád. 

Véget nem érő ódákat zenghetnék,
de mindnek egy a vége: Szeretlek.
Ezért is nézlek, figyellek amikor lehet,
tárolom az arcod, és minden momentumot,
hogy amikor nélküled hajtom álomra a fejem,
mosolyra álló szájjal képzeljem el,
hogy itt fekszel mellettem.

Most is látlak képzeletben,
enyhe mosollyal olvasol, 
szíved dagad szeretet vegyes büszkeségtől,
mosollyal és puszival nyugtázod
 szavakba öntött szerelmemet.