Naplemente

chillly24•  2020. november 18. 16:40  •  olvasva: 158

Ég a horizont alja,

A napnyugta a Badacsony homlokát csókolgatja, 

Csodát művel e szent pillanat, 

Tüzet varázsol menten szívébe. 


Ki látott már ilyet?

Testem teljesen átjárja, 

Egy tűzhányó vulkán repertoárja, 

Csak ki ne törjek oly pusztítón, 

Félek én mindentől, 

Ezt el ne mondd senkinek! 


Maradjon titok mit lángoló arcod árul, 

Nem bírom, 

ha nyitott könyvként

Lelkemben lámpás gyúl. 


Tartsd meg magad, 

Te gyönyörű romantika, 

Naplementét hozó

Drága eszményi anya! 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

chillly242020. november 19. 01:42

@Törölt tag: nyugis is volt! :)
@legland: írtam már ezelőtt is, vizes lány vagyok! :) néha kell tagadni is, izgalmasabb.. :)
@skary: remélem, ez egy szép oh volt :)

skary2020. november 18. 18:03

ohh

legland2020. november 18. 17:56

Pedig milyen szép, romantikus verset írtál, a romantika elutasításáról :)
A tűz nem csak éget, a tűz maga az élet. Egy kitörő tűzhányónál nincs is szebb, nincs is nagyobb erő, talán csak, a szerelem!

Törölt tag2020. november 18. 17:47

Törölt hozzászólás.