Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Mondd el nekem bátran!
chillly24• 2021. november 13. 12:13 • olvasva: 177
Bárhová születhetsz,
Bárki is lehetsz,
Kitaníthatnak cárnak,
De ha nem akarod,
Véges napok várnak.
Valaki előbb rajtol,
Van aki az utolsó sorban tapsol,
És hálát ad a létnek,
Hogy hogy van ilyen szerencséje,
Köszönetet mondhat életének.
De sokaknak csak az én megy,
Mást nem lát szükségesnek,
Se hála se szeretet csak az élvezet,
Megfosztja magától elme nélkül az életet.
És aki hátul indult?
Sok ember ott is marad,
S elfogadja semmiségét,
A lét apró felszínét,
Ahol a csizma örök árnyékot vet.
De vannak az alkotók,
Bár ők is mulandók,
De nem félnek kitörni,
A hallgatást is kiszínezni,
S nem félni a csizmától.
Alkotni s menni előre,
Fejlődni s figyelni,
Nem leragadni a sárban,
Mit súg elméd?
Mondd el nekem bátran!
chillly242021. november 15. 11:22
@liketorn: ez is egy nézőpont! :) köszönlek! :)
@Mikijozsa: ahogy mondod..! :) köszönlek! :)
@AndrejMlotko: ésszel előre menni, és építeni! Erre törekszem. :) köszönlek! :)
@skary: tudtam, hogy te dacolni fogsz! :D
skary2021. november 14. 15:48
nemmondom :)
AndrejMlotko2021. november 14. 05:33
Törtetnék én bátran, csak ha tudnám, ha nem törne rám a bizonytalanság. És ez vezet a rosszra, az önzésre, ami másokat bánt, legfőképp magamat. Tudom ezt nem lehet hosszú távon űzni, valahogyan el kell feeldni és önbizalmam és eszem visszaszerezni.
Mikijozsa2021. november 13. 14:25
se hála se szeretet. szentelt vizet hány magára hány, de ettől lesz a csizma fényes, stb gratula
liketorn2021. november 13. 13:13
Sokféle emberke van, a sort sokáig lehetne folytatni akár. A cár csizmáját meg fényezni kell és akkor nem bánt :)