Mindenem

napról napra jobban kellesz
egyre egyre hiányzol szívemnek

fejemben űröd kínoz gyötör
lelkemben lelked érzése megtör
s vág engem a padlóra

míg te kiáltasz: "Fel, a lóra!"
tétova alakomat, befelé nyögve:
otthagyád.

engem közben furdal a lelkiismeret 
elbántam veled s még belém is látsz:
jobban szenvedek mint Te, lásd
mily gyengéd vagyok s szerető
túl jól játszom a nevetőt...

...mégis belül vérzem

a szerelem miatt gyorsan bevégzem

életnyi pályafutásom;

s te vagy a tőröm

a néma homályon,

ki hirtelen megöl

s magához húz vágyón

mint szenvedélyes szerető 

az elképzelt ágyon:

"Te vagy a minden,
ezen a világon!"

 

Kiskunfélegyháza 2012.01.30. 09:24