Menj el tőlem...

Menj el tőlem, távolodj
és hagyj a semminek
hogy ne érezzem hányszor dobsz
ebben a lehetetlen időben...

Hagynálak de gondolkodtatsz
várnálak, de nem jöhetsz
mert te is elhagynál már engemet
ha elengednéd az emlékemet,

Ó - de az emlékek mint az elefántok
makacsul ragaszkodának
s szenvedtetnek szüntelenül
amíg a száradt testeink ki nem hunyának...

Hagyj hát békén s ne nézz rám
bár látnám a pirosló orcád
a csillogó kék szemeid tükrét
amelyet tiltva legeltetsz rajtam szüntelen...

Maradj távol és messze tőlem
hogy széthasadhasson az egész szívem
és elhagyhassalak egy örkök időre...

Fájsz lassan, és egyre csak fájsz
ha erre gondolok hogy már nem látsz
de tudom hogy vágysz mégsem lehet
ez az ami engem örökre tönkre tehet...