Megkövült...

chillly24•  2021. július 26. 11:42  •  olvasva: 128

Megkövült vágyak lenyomata

Várón mered a múltba, 

Elengedtem már kilenc ujjal,

A tizedik még emlékszik a korra. 


Mint ősi mítosz rémlik,

Mily erős volt érezni, 

A reményt az ajtón beengedni,

A kétségbeesést szögre akasztani.


Emlékszem vágyó szemeidre,

Kívánva dörömbölt érintetlen ajkamon,

Markod szétroppantott volna,

Ha egyszer is igent mondtam volna. 


De akaratom vas,

Nem oldja fel vad

Hirtelen izzó kívánalom,

Nem maradt volna csak szánalom.


Magunkat gúzsban tartani élni,

Sokszor csak remélni, 

Hátrányos és élvezetes egyben,

Senki nem tudhatja ebben az útvesztőben.. 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

chillly242021. augusztus 9. 04:14

@Mikijozsa: ez egy másik útvesztő, olyan amibe nem léptem be, elvek miatt.. :)

Mikijozsa2021. július 26. 13:13

az útvesztő bizonytalansága egyre nyilvánvalóbb