Megérett érzelmek

nyár derekán megérett gyümölcsök
néha mégis úgy érzem kevés vagyok
sok a környezetemhez
mégis kevés egy egész élethez...

annyi lehetőség rengeteg fájdalom
minimális terhelhetőség
hatalmas bánatok

s mégis teljesítményem a felhőkben lebeg
annyi minden van ki épp ezért megvet
kinek szíveben csak az irigység fetreng
csoda hogy az esze el nem ment... 

kik félelemből élnek s ellenem tesznek
gyorsan elérik azt a szintet
hogy a magam életében lépni alig tudjak
most mondd akkor így hogy harcoljak?

fáj a felszínesség és a tisztelet hiánya
elég hogy mindent csak én kell hogy csináljak
s hogy mindezt csak azért hogy legyen
nem pedig egy szóért hogy: köszönöm!

éget az igazság hogy oda már nem kellek
s bánat dönti meg a szívemet.
mert hiányzik.