Már nem...

Már nem keresem szemed pillantását,
már nem érzem tested kívánalmát,
már nem látom tekinteted tüzét
közénk állt a hideg valóság.

Nem hallom édes suttogásod,
nincs téma amit boncolgatnánk,
benne vagy a teremben,
belém másztál teljesen.

Illatod kellemes bújásra késztet,
van itt szeretet, az is érzelem.
De elhalt a láng, parázs maradt csupán
és egyre halványul nálam.

Jó ember vagy, de úgy érzem kevés,
sokáig azt hittem te leszel az,
ki pont mellém ért,
de már nem érzem így, csalódott a lelkem.

Már kerülöm szemed villanását,
már nem álmodom közös élettel,
vágyom az egyedüllétre, a nyugalomra.
Már nem érzem hogy veled akarok maradni..