Magamban

fojtogat a csend,
torkomon a kín,
marakodok veled a nincs-en,
lassan merülök,
lebegek alá a tengeren..

remegek mint a kocsonya,
nem kell nekem a lassú,
költözésnek jobb a hirtelen.
akkor nincs fájdalom, nincs bűntudat,
csak az érdemelt csend,
s a kellemes magány.

elöntenek az érzelmek..
barátom a sírás,
szomorúság, csalódás,
kedves barátaim,
bebújok az ágyba
magamra húzom a takarót..