Lombok

Lombokba fojtja bánatát a föld,

Magasról a mélybe lök, 

S a felszínen tisztítja ki elmém, 

Az oxigéndús fák mentén. 

Csokorban a gazok, s bokrok, 

Mégis milyen hasznosak! 

Minden hatással van a létre, 

Ki így, ki úgy csal lépre. 

Csalafintaság, öröm, boldog közöny, 

Annak jobb ki tudatlanul pöröl, 

Hisz nincs jobb, mint a boldog tévelygés,

Kegyetlenségek nélküli életérzés. 

A világ kellően önző velünk, 

S ha kell eltapos bennünk, 

Mindent mi egykor kellett, 

Nem mehetek el csak úgy 

a száraz lombok mellett..