Leszáll

Az ég megáll,

A csend leszáll, 

A sötét is lopakodik, 

Szúnyogok hada hordja a sötétet. 

Mintha zümmögők cipelnék az estet,

Van időm nézni s kedvem, 

Beszívom, s elképzelem szüntelen, 

Mi lehet amiért ilyen messze lehet mennem? 

Olvasok benned, kimondatlanul, 

Ott állok szemedben, félve, 

Kislányos rettenésem felölel, 

Ártatlan rózsaszín már a felhő az égen. 

Utána jön a narancs álom,

Nem is tudom mire vágyom, 

Vagy tudom és tudod, mindketten, 

De köt az eszünk s lelkünk szüntelen. 

Nem is vagyok képes, nem vagyok, 

Még egyelőre szeretni sem tudok. 

Vagy csak nem akarok, 

Hogy ne fájjon semmi, 

Jobb a távolság, és néha magamba meredni. 

Azt akarom hogy ne fájjon, 

Főleg ne az én szemem lángjától,

Csúf vagyok, hibás és repedt belül,

Senkinek nem jó ha túl közel kerülök. 

Leszállt a nap, a szúnyogok éhesek, 

Megint rám szállnak az édesek.. 

Szúrnak, szívnak, nyomulnak, 

Lecsapom mindet mi megszúrt ma. 

Te nem szúrsz, mert más vagy,

Te vagy ki sötétet kovácsolt az égen, 

Hogy csillogjanak fényükkel az égi díszek, 

Pompáznak neked s nekem, egymás mellett. 

Vállamra szállsz, én didergek, 

Nem ez az én otthonom nekem, 

El kell mennem, elhagylak, 

De ígérem hozzád visszajövök minden nap. :)