Lelkibékém vagy

te lettél a csendem,
nincs már feketeség,
elúszott a köd,
te vagy a lelkibékém.

erdei ösvény csapásán lépdelek, 
te vagy a tisztás 
amit egyelőre csak kémlelek.

Mi vagy te? 
Egy nagy és szép park,
vagy egy csak amolyan látszólag az?

Nem tudom hogy kezdhetnék hozzád,
egyszerűen csak magam adom,
várom hogy a lelked, mint az enyém: megnyíljon.

Nem gondoltam hogy ennyire mély vagy,
de lehet hogy csak tévedek,
s csak keskeny szűk patak vagy,
és csak most nagy a mélységed, jött egy hirtelen áradat.

Nem merlek még elhinni,
elhiszlek ha itt leszel,
örülök ha láthatlak,
de gondolataim már most is szárnyalnak.