Lelj békét..!

Lelke lelkében megnyugvást talált,

Szeme szemében csillogásra vált, 

Kéz a kézben összeforrt, 

Így vagytok ti, így voltatok. 

Telt az idő, s a forró nyár 

Őszbe takarta bánatát, 

Eltolta kezed némán, 

Majd odabújt csalogatva hozzád. 

Nem jó ez így, 

A szívek csak esnek kelnek, 

Egymás felé nyújtják kezüket, 

De a vad tél jege marja szét őket! 

Az egyik lélek félelemből nem szeret, 

Mi lesz ha teljesen beleszeret? 

Mi lesz ha odaadja magát?

Véget ér a fiatalos zsibvásár? 

Ezért oly kár.. 

A másik lélek szeret, nagyon komolyan, 

Mástól se lenne boldogabb, 

Csak ha megbeszélnék a gondokat, 

S örök támasza lehetne kedvesének. 

Fájó teher cipelni ezt, 

Még megannyi mázsa kő várja,

Hogy cipeljük fel a padlásra,

De ne tedd! 

Hagyd a köveket másra, 

Gondolj a tavasz hívó szavára, 

S feledd a tél kegyetlen emlékét, 

Légy önmagad, lelj kérlek békét!

Csabinak 🖤