Lélekotthon

chillly24•  2011. december 4. 22:03

hangom remeg
lelked lelkemmel 
mint kéz a kézben,
alakom retten
s nem hoz megnyugvást a lét.

távolságod csak fakítja
de szívem érzi:
hiányod
s akár hányszor rám nézel
érezni fogom
hogy kívánlak.

baj a bajra 
s szív a szívre
támaszkodik
mint a viharfelhők 
mik nyáron ha tornyosulnak.

csak egy halott csók
egy eltáncolt láz
egy apró érintés
s lelkem benned otthonra talál.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

chillly242011. december 6. 21:52

talán egy új remény... :)

Mamamaci402011. december 6. 04:36

''s lelkem benned otthonra talál''...na végre, nem egy szomorkás vers:))

chillly242011. december 5. 23:22

:)

skary2011. december 5. 04:46

:)

mezeimarianna2011. december 5. 03:47

hm...