Kipakoltál..

chillly24•  2020. augusztus 22. 11:57  •  olvasva: 207

Kipakoltál, üres a lakás a holmid nélkül.

Lelkem már eddig is tátongott, 

Nem tetted bele, ami a tiéd,

Ami régen az enyém volt :

A szíved. 


Remeg a kezem, enni nem tudok, 

De meg kell tennem, erős vagyok,

Mint nádszál a szélben, elhajlik, de nem törik, 

Akár a földig is megereszkedik, 

Majd újra a magasba tör. 


Elfogott a rémület, egyedül vagyok, 

Fojtogatnak félelmeim, könnyezem, 

De semmi baj, holnap már jobb lesz, 

Gondolom, 

S nem fog elfogni a sok kételyem. 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

chillly242020. augusztus 22. 22:29

Köszönöm hogy nálam jártatok! 😊🤗

Mikijozsa2020. augusztus 22. 16:29

mint nádszál a szélben de holnap jobb ,lesz, grat a versshez

Törölt tag2020. augusztus 22. 15:57

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2020. augusztus 22. 13:56

Törölt hozzászólás.

chillly242020. augusztus 22. 12:53

Dolgozom, délután, szóval összakaptam magam 😌

Törölt tag2020. augusztus 22. 12:40

Törölt hozzászólás.

chillly242020. augusztus 22. 12:18

Sírásomat inkább versbe szedtem, már is könnyebb kicsit.
Az ölelést elfogadom, kicsit könnyebb. :)

Törölt tag2020. augusztus 22. 12:16

Törölt hozzászólás.