Kilométereket falom

Fák tetején figyel a hold(vil)ág,

Házak közé szorult a boldogság,

Csak én vagyok egyedül az utamon, 

Megyek tovább, a kilométereket falom.

Kockaházak megült árnyékában kutya fanyalog,

Vajon miért szaladgál sötétben az az alak ott? 

Csak megyek tovább, kocogok utamon,

Figyelem levegőm, a kilométereket falom.

Úttesten játszó gyerekhad szaladgál,

Egyik a másiknak lelkesen magyaráz,

Versenyt fut az egyik velem, 

Hagyom a fáig érni hadd nyerjen.

Haladok tovább, kopog a talpam a betonon,

Cipőm bordáiba szorultak a kavicsok.

Csendes est vala, mégsem hallom, 

Csak futok tovább, zenével utamon.

Várom a megváltó célt, 

De a tüdőm bírja még, 

Megvadult lóerő lüktet bennem,

Nem tudom, nem értem mi lehet velem. 

Már a Hold is eloldalgott, elhagyott engem,

Csak én vagyok egyedül az utakon, 

Se gyerek, se kacaj, csak a lámpák égnek,

S megyek tovább a kilométereket falom.